Az ember történetmesélő faj. Egy olyan faj, ami saját magáról mesél történeteket saját magának. Egy olyan faj, amely a saját kihalásáról mesél történeteket a saját elborzasztására. Hátborzongató, vérfagyasztó történeteket. Például élőholtakról. Emberevő emberekről, szörnyekről – zombikról. Lényekről, akiket emberi mivoltukból kiforgat az éhség. Ezen az oszladozó, húscafatos, groteszk tükrön át mégis olyan formában tekinthetünk rá saját társadalmunk és kultúránk hibáira és emberi természetünk gyengeségeire, ahogy talán semmilyen más formába nem tudnánk azt befogadni.
De mégis mit jelképeznek ezek a lények és mit adnak nekünk ezek a történetek, amiért ezrek és ezrek rajonganak? Miért szeretjük őket? Mire mutatnak rá önmagunkkal kapcsolatban? Miként kapcsolódnak valós szükségleteinkhez és tapasztalatainkhoz, az általunk ismert világhoz? És vajon szolgálnak-e bármiféle megoldással vagy feloldással? Tanítanak-e bármit, ami zomboklaipszis híján is használható az élethez – esetleg, önmagunk tökéletesítéséhez?
Szilágyi Ági előadása ezeket a kérdéseket járja körül, kísérleti jelleggel egy szociálpszichológiai szemüveget biggyesztve az orrunkra, és tekint rá számos zombiapokalipszis könyv és/vagy filmváltozatára.
Ha szereted az Eleven testeket, a Word War Z-t, a Kiéhezetteket vagy csak általában a zombi filmeket, esetleg többet meg akarsz tudni a pszichológiájukról, gyere el a HungaroConra, és hallgasd meg az előadást!