„Néha azt gondolom, hogy egyedül vagyunk, néha pedig azt, hogy nem. Mindkettő egyformán megrázó”.
Buckminster Fuller

Egy Fontenelle nevű francia szerző már az 1600-as évek végén olykor kimondottan szórakoztató, máskor elgondolkodtató vagy éppen naiv könyvet írt arról, hogy mit tudunk, illetve gondolunk a hipotetikus idegen civilizációkról. Azóta vannak rádiótávcsöveink meg űrteleszkópjaink, jártunk a Holdon, és olyan technológiákat használunk az esetleges jelek kereséséhez, melyekről Fontenelle nem is álmodhatott. Ehhez képest viszont pontosan ugyanannyit tudunk, mint ő, több mint kétszáz évvel ezelőtt. Vagyis: semmit. Mondhatni, a „hol vannak az idegenek” a tudománytörténet egyik nagy túlélő kérdése: miközben az idők folyamán rengeteg problémára megoldást találtunk, erre nem. A beszélgetésben azt próbáljuk meg körül járni, hogy miért is van ez így.

Galántai Zoltán egyetemi docens, tudománytörténész, író és jövőkutató (nem mindig ebben a sorrendben), akinek egyik, a földönkívüli civilizációkkal kapcsolatos tanulmányára még egy NASA-kiadványban is hivatkoznak. Jelenleg blogot ír a témáról (seti.blog.hu). Több tudományos könyve is megjelent az idegen civilizációk kutatásáról, illetve az ezzel kapcsolatos kérdésekről, melyekből – a válaszokkal ellentétben – nem szenvedünk hiányt.